Imreh Anett — Jó lesz! 2 — könyvajánló

"Újabb kalandok, egy újabb Camino! Imreh Anett új könyve a portugál útról szól, ahol többnyire az óceánparton vezet az út.
Én már nagyon vártam a Jó lesz! El Camino kicsit másképp című könyv folytatását, és nem csalódtam! Hozta, amit vártam: az első könyv szókimondó könnyedségét, lazaságát. Imreh Anett stílusát, ami minden csak nem modoros, inkább olyan „első gondolatot leíró”, igazán kötetlen, önironikus.

Számomra irigylésre méltó, hogy az írónő mennyire el tudja engedni az elvárásokat, és leírni minden kötöttség nélkül éppen azt, amit gondol és érez.
Ezért olyan megkapó a könyv? A laza írói stílus miatt? Mintha én gondolnám, érezném, és én is ott lennék az úton. Mintha éppen melletted lenne a legjobb barátnőd és együtt járnátok végig az Utat. Teljesen bele lehet feledkezni a, kalandokba, cselekménybe, történésekbe, végig a gátlások nélküli gondolatiság vezet a könyvben. Sziporkázóan szellemes, kirobbanóan friss, egyedi, és pozitív energiával teli, humorosan szórakoztató olvasmány. Rengeteget nevettem, de sokszor meg is hatódtam olvasás közben.

A különbség Imreh Anett első Camino könyve és a második között, hogy ez a mostani bensőségesebb, kicsit „önfeltárulkozóbb”lett. Az írónő jobban megmutatja magát, az érzéseit. Ez a könyv nemcsak a Camino miatt izgalmas olvasmány, hanem azért is, mert a „Jó lesz!” folytatása határozottan érzelmesebbre sikerült, bepillanthatunk Anett lelki vívódásaiba is.

Szóval van ebben a könyvben humor, meghittség, életkedv és most kicsit több kínlódás, szenvedés, önmarcangolás is, mint az elsőben. Az érzelmek széles skálája, vonul fel előttünk.

Ajánlom azoknak a könyvet, akik tetszéssel olvasták Imreh Anett első Camino könyvét. Ha az bejött, ez sem okoz majd csalódást. És azoknak is szívből javaslom a könyvet, akik még csak tervezgetik az utat, mert ebből a könyvből akár tanulhatnak is a sok-sok átélt tapasztalat miatt. De ha csak egy szórakoztató olvasmányt keresel, akkor Neked is ajánlom. A könyv igazi abbahagyhatatlan, belemerülős kikapcsolódás."

Suzanne Sandwiese