A szerző irodalomtudós, szakterülete a késő romantika és a kora modernitás a magyar irodalomban. Írásaiban a történeti-filológiai pontosság ötvöződik a hermeneutika gondolati gazdagságával. A jelen válogatáskötetben a tragikum fogalma egy korokon és médiumokon átívelő, rendkívül transzformatív ábrázolásmód elméleti keretei között értelmeződik (ennek tragikus archetípusa maga Dionüszosz istenség).
A szerző arra keresi a választ az önállóan is olvasható tanulmányokban, hogy a tragikus diskurzus milyen mediális és műnemi-műfaji áttételekkel „kebelezi be” a kor költészettani, színházi, gazdaságtörténeti vagy akár létfilozófiai, etikai és vallási fejleményeit. A multidiszciplinaritás és multimedialitás összekapcsolása a tragikum irodalomtörténeti megközelítésével adja a kötet legfőbb nóvumát.
