hu
Books
Schäffer Erzsébet

Ezüstróka

«Ahogy a nap rásütött, ezüstös fényben fürdött a hómező. Messziről, távcsővel egy sarki rókát pillantottunk meg. Vadászott. Óvatosan lépdelt, egyszer csak megállt. Fejét lehajtotta, majd egyik, aztán másik oldalára billentette. A hó fölött hallgatózott. Megfeszült a teste. Hirtelen, mintha rugó lökte volna ki, felugrott magasra. És fejjel előre, be a hóba. Csavaros mozgással egyre beljebb ásott, már csak a hátsó lába vége és a farka látszott ki. Majd ugyanolyan hirtelen kirúgta magát. Megrázta a bundáját. A szájában ott ficánkolt hosszú farokkal egy egér. Vagy cickány. Valami apró sarki rágcsáló. Cris rám nézett és nevetett. Ezüstróka, így hívom. Már sok vadászatát láttam, nem tudok betelni vele. Te vagy ilyen, Lora. Kecses, okos, erős, aki nem adja fel. Kíváncsi, figyel, befúrja magát az ismeretlenbe… hogy élve maradjon.»

Balyi Laura odüsszeiája nem csupán kalandos életút, sokkal inkább egy ember felnövekedése önmagához. Lora ma hetvennyolc éves. Vallomása nem is emlékezés, inkább valami emlékfolyam, ami kiárad, elönt maga körül mindent, és visz, sodor, kincsesládikót, hordalékot, uszadékfát, amit ér.
152 tiskane stranice
Vlasnik autorskih prava
Central Media
Objavljeno prvi puta
2019
Izdavač
Animus
Jeste li već pročitali? Kakvo je vaše mišljenje?
👍👎

Dojmovi

  • Ildikó Tóthje podijelio/la dojamprošli mjesec
    👍Vrijedna čitanja

Citati

  • Ildikó Tóthje citiraoprošli mjesec
    Ezüstrókám!

    Szeretet az, amikor csendes nyugalommal csak átöleled, és tudod, az életedet is rábíznád. Szeretet az, amikor biztonságban érzed magad, és akármilyen baj ért, akármilyen zaklatott vagy, mellette megnyugszol. Szeretet az, ahogy némán a szemedbe néz, és csak megszorítja a kezed… Amikor olyan titkaidat is elmondod neki, amiket még te sem tudtál azelőtt magadról. És ha reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted, gyűrötten, kócosan, és te boldog vagy.

    Szeretlek, Lora!
  • Ildikó Tóthje citiraoprošli mjesec
    „A jóban való hitet keresem. De Isten váltja meg a világot, nem én.”
  • Ildikó Tóthje citiraoprošli mjesec
    Hogy mi, emberek is így függünk egy-egy láthatatlan fonálon. És úgy kellene élnünk, mint Edwin atyának. Jóemberként. Mert az a vékony fonál bármikor elszakadhat…
fb2epub
Povucite i ispustite datoteke (ne više od 5 odjednom)