Egy teljesen átlagos éjszakán találkoztam Connorral.
Elégedett voltam az életemmel, a város legjobb gyermek pszichiátereként.
Mi van akkor, ha nem voltam teljesen boldog?
Mintha boldogság nélkül élni se lehetne.
Pedig lehet. Nagyon is biztonságosan, nyugodtan, felesleges drámák nélkül.
Aztán ott ült előttem a férfi, aki minden szempontból tökéletes volt. Szexi, gazdag, beképzelt, arrogáns. A tökéletes figyelemelterelés szánalmas életemről. Vad ősi vágyat szabadított fel bennem, és közben észre sem vettem, hogy lebontotta a körém épített falakat.
Vajon elég e ez nekem, hogy ne akarjak ösztönösen elmenekülni előle?