A Lesz*rom rafinált művészete

A halál az egyetlen, ami biztos, tehát az ő iránytűje szerint kell tájolnunk minden értékünket és döntésünket. A halál a pontos válasz mindazokra a kérdésekre, amelyeket fel kellene tennünk, de sohasem tesszük fel őket.

A halál félelme az élet félelméből fakad. Az az ember, aki teljes életet él, minden pillanatban készen áll a halálra.”

Ám valamilyen bizarr és fonák módon a halál az a fény, amelynél az élet árnyékainak jelentését mérjük. Halál nélkül semminek sem lenne következménye, önkényes lenne minden tapasztalat, nullára csökkenne minden érték és mérce

Az elköteleződés megkönnyíti a döntéshozatalt, és megszünteti a félelmet, hogy lemaradsz valamiről.

Amikor az alternatívákat elutasítva azt választottam, ami igazán fontos volt számomra, több lett a lehetőségem

Konfliktus nélkül nincs bizalom. A konfliktusok mutatják meg, ki az, aki feltétel nélkül áll mellettünk, és ki az, akit csak az előnyök érdekelnek.

Minden egészségtelen kapcsolatban tetten érhető a felek felelőtlensége és képtelensége az elutasításra. Viszont az egészséges, szerető kapcsolatban egyértelmű határ választja el a két embert és értékrendjüket, széles helyet hagyva szükség esetén az elutasításra.

Határok alatt két ember felelősségeinek elkülönítését értem

Az előjogokkal rendelkező emberek azért vállalják a felelősséget mások érzelmeiért és cselekedeteiért, mert azt hiszik, hogy ha „rendbe szedik” és megmentik a partnerüket, megkapják a szeretetet és a megbecsülést, amelyet mindig is akartak

Az elutasítás életfontosságú készség